Idén is sikerült eljutnom az Esseni társasjáték-börzére, amin rengeteg nemzetközi kiadó képviselteti magát. Ekkor Németországban összegyűlik a szakma és ipar apraja nagyja, hogy egyszerű kifejezéssel „jelen legyen”; megmutassa magát egymásnak és közönségének, és kipróbáltassa és árulja a játékait. Igyekeztem a lehető legtöbb játékot kipróbálni, ám ez a résztvevők elképesztő száma és a tömeg miatt erősen korlátozott volt. Nem egy játék teszteléséhez volt kígyózó sor, de talán az ügyes helyezkedésnek hála azért odajutottam pár egészen remek darabhoz. Következzen ezek közül hét:
1. Transatlantic
Mac Gerdts (Concordia, Navegador, Antike) játéka a (gőz)hajózás hőskorába repít vissza minket, a XIX. század-fordulóra, amikor nagy nemzetközi hajótársaságokként igyekszünk a lehető legtöbb hírnévpontot gyűjteni. Ehhez gőzösöket adunk-veszünk és igyekszünk magunkat a lehető legügyesebben pozícionálni az óceánokon. A mechanizmus a Concordiából ismert kártya menedzsment, nagyon szépen ráültetve a témára. Engem meglepett, hogy Mac kidobta a térképet a játékból, amit eddig szinte minden művében használt. Négyen szabálymagyarázattal kellemes két óra volt a játékidő, összességében elmondható, hogy egy gyönyörűen illusztrált euró típusú gazdasági játékot volt szerencsém kipróbálni.
2. Trol
Ebben a hangulatosan illusztrált játékban egy troll klán vezetői lehetünk, akik éhesek és vadászatra mennek. A prédák azonban trükkösek és sokszor több klán összefogására lesz szükség, de mivel trollokról van szó, nos lesznek meglepetések – már ami az összefogást illeti. Az elején kicsit szkeptikus voltam, mert nem igen szeretem a „többiekkel kitolós” játékokat, de itt parádésan működik a trollkodós hangulat különleges a troll-képességekkel és egyedi dobókockákkal. Kis kooperációk alakulnak ki, legalább annyiszor szurkoltam egy kolléga sikeres dobásának, mint hogy rontsa el. Hamar berántott ez a mélynek nem igazán nevezhető hangulat, és nagy örömmel vettem meg egy példányt, hogy itthon is trollkodhassunk.
3. Rajas of the Ganges
Az indiai témára azonnal felkaptam a fejem, pláne amikor játékmechanikai infókat hallottam. A játéktábla szélén egymás mellett fut a győzelmi pont és a pénz-sáv egymással szemben, a játék végét az váltja ki, ha egy játékosnál ez a két gyűjtött érték összeér. És csak annál számít a pont, akinél összeért. Plusz gyönyörű dobókockák, kockalehelyezési rendszer és autentikus látvány. Dennis Lohausen illusztrátor munkásságát én szeretem, van valami képregényesen mesés a képi világában, ami szememnek és szívemnek egyaránt kedves.
4. Majesty: For the Realm
A Splendor készítőjnek idei játéka elsősorban külcsínével vonzott, de most már játékélményével is. Kifejezetten parádés művet ismertem meg a Majesty-ben, melyben egy kis falucskát töltünk meg különféle középkori figurával, úgy hogy a legtöbb győzelmi pontot/pénzt csikarjuk ki a helyzetből. Vitathatatlan, hogy nem életem legmélyebb játélménye, de családi játék kategóriában bőven megvan benne az a mélység, hogy bármikor szívesen újra játszanék vele, sőt venném meg, amint tudom. Kicsit hajaz a Century – Fűszerút című remekműre, de egy remek játékra hasonlítani nem bűn, szerintem.
5. Meeple Circus
„Na most már, hogy sokféle társasjátékos fa alkatrészt gyártanak, valakinek eszébe jutott, hogy milyen vicces lenne ezeket ügyesen egymásra pakolgatni.” – Gondoltam magamban orvvul. Valójában igazam volt, de a Meeple Circus ettől függetlenül egy káprázatosan szórakoztató családi játék. Nagyon fáradt voltam már, amikor asztalhoz kerültem és nagyon felvillanyozott az élmény. Az egyik kedvenc családi-ügyességi játékom lett, parádés hangulat kerekedett pillanatok alatt a porondon, akarom írni, asztalon. Ha van valakinek érkezése kipróbálni kisebbekkel-nagyobbakkal, mindenképpen ajánlom. Ez nagyon nem „szőröstökű gémereknek” való játék, de akár iskolai környezetben, akár táborban, akár otthon nagyon szívesen játszanám.
6. Merlin
Stefan Feld az egyik kedvenc szerzőm, ha egy üres dobozra írná rá a nevét, az is érdekelne. Most azonban a külön is parádés játékokat jegyző Michael Rieneck-kel karöltve dolgozott a családi játékokat preferáló Queen kiadó gondozásában. Amint lehetett kipróbáltam és bár kicsit kitárgyaltnak érzem az Athur király mondakört, a téma itt nagyon szépen simult a mechanikákra. Természetesen rengeteg mindet lehet csinálni, vannak árulók, központi dobókocka-mechanizmus, a látvány szép, nem csalódtam. Nem Feld legjobbja, de hamar feledtette velem a tavalyi Jorvík okozta keserű szájízt.
7. Hexpanse
A legnagyobb örömmel írom, hogy egy hazai fejlesztésű játékot sikerült kipróbálnom Essenben és bár a külcsín elsőre megnyert, magával ragadott a játélmény is. A Hexpanse alapjáraton egy alaposan felturbózott „ötödölő”, de olyan mennyiségű extra képesség és lehetőség lett belepakolva, hogy az első bemelegítő játék után felrobbant a fejem. Szerintem ketten is parádésan működik (sőt), mi hatan ültünk az asztal körül és erősen taktikusnak érzetem. A látványt külön dicsérném, a frakciók abszolút egyedi dizájnt kaptak, ami egy alapjáraton absztrakt játéknak nagyon jól áll.
Remélem, hogy a listában szerepló játékok előbb utóbb (akár magyarul is) elérhetőek lesznek itthon kiskereskedelmi forgalomban is.
Jó játékot!