Avagy az “egyik fent, a másik lent”…
Nemrég felkeltette a figyelmünket a Treecer Games egyik idén megjelent újdonsága, egy trükkös, kétfős társasjáték: a P’achakuna. (Quechua nyelven ez textilt jelent.) Stefan Kraft és Moreno Vogel első játéka a Kickstarteren sikerrel futott, pedig a sztorija mindössze ennyi: 2 lámalovas grasszál keresztül-kasul az Andok hegyein-lankáin, hogy minél gyorsabban gyűjtsenek be 7 különböző színű szövetet. Absztarktnak hat? Az, nincs kétség, de azért van itt bőven miről beszélni. Lássuk, hogy tetszett nekünk: ezúttal írásos véleményezőnk következik!
A játék egyszerű: A játékos a körében tereplapkát mozgat (bármelyiket bármerre forgathatja), utána lép. Ha falura lépett (a tér szélén) akkor leadhat egy azonos színű szövetet (erre van kereslet), közelebb kerülve ezzel a győzelemhez. A szabálykönyv ezen része nem nagyobb, mint 1db A4-es oldal.
Az egyik játékos a fehér a lapkák alacsonyabbik részén mozoghat (a völgyben), a fekete a magasabbikon (a hegyen). Ha a játékos egy városba ér, meg kell állnia és ha rendelkezik a város zászlóján lévő szövettel (és még nem szállított ilyen színt), akkor az adott szín jelölőjét betűzi magához, mint győzelmi feltételt. Ha pedig már van ilyen színe, akkor azt elteheti magának, mint “erőforrás” későbbre. Ezeket a “szöveteket” a láma bábuink ténylegesen, aranyosan a hátukon szállítják.
Amint egy láma letett egy ilyen szövetet, azonnal kap egy olyan színűt, amin állt. További lehetőség, hogy felhalmozhatunk szöveteket, hogy extra lapkaforgatást, vagy extra lámát kaphassunk. Előbbit gyakrabban, utóbbit ritkábban használtuk.
A játék fő érdekessége azonnal transzparenssé vált. Adott egy közös tér, ahol mozgunk és erre mindketten hatással lehetünk. Minden mező mindkét játékosnak potenciális út, de változó elosztásban és ez egyedinek is hat a játékban. (Pláne a valóban nagy szintkülönbségekel dolgozó lapkákon.)
A fő mechanizmusunk a moduláris tábla, a hálózatépítés és a ’felvesz-szállít’ (pick-up and deliver). Hatalmas előnye ennek a társasjátéknak, hogy nagyon egyszerű tanítani, és tanítani, 5 perc után pontosan tudtuk, hogy mit érdemes csinálni és merre érdemes elindulni. A játékos előkészít egy lehetséges ösvényt, amit az idő előrehaladtával kénytelen lesz felszámolni, mert a játék nagy bölcsen 7 különböző színű anyagot kér, kényszerítve ezzel a lámáinkat, hogy barangolják be szépen a teljes térképet.
Tapasztaltunk bőven gonoszkodást is, hiszen amikor a játékosnak már bőven megvan a saját útvonala – mégis forgatnia kell a körében, akkor az ellenfele útvonalát fogja megbolygatni.
A játék számunkra negatív sajátosságai:
▪️ Komoly “első játékot megelőző” setuppal/ előkészületekkel dolgozik. Konkrétan egy órán át ragasztgattam össze a teret… ehhez képest a Village meeple-matricázása bemelegítés volt csupán. Maga a játék előkészületei sem gyorsak, a játéktér előkészítése is macerás.
▫️Ici-pici fahasábokkal dolgozik a játék, amik folyton leestek a lámákról, hiába nézett ki szuperül mikor a hátukon cipelték őket.
▪️ A játék második felét picit repetitívnek és monotonnak éreztem. Végig ugyanazt csináltam, kevés variációval: nem hosszú a játék, mégsem kimagaslóan változatos.
Összességében a P’achakunát az absztrakt rajongó ínyenceknek, és a kissé konfrontatívabb, két fős játékok szerelmeseinek ajánlom. Magyarul nem jelent meg, viszont szerencsére teljesen nyelvfüggetlen. Minket meglepett a mérete, ritka az ilyen volumenű csak ketten játszható társasjáték. Mi imádtuk a kinézetét és a kis fa láma meepleket, illetve az Andok hangulatát idéző textil húzózsákot is!
⚜️ Ha megtetszett ez a társasjáték, itt találjátok meg a Treecer Gamesnél.
⚜️ Boardgamegeek link: https://boardgamegeek.com/boardgame/321596/pachakuna
#pachakuna #mitjátsszunk #mindjátszunk #társasjáték #játszaniszexi #blog
