Szeretném nektem elmesélni a Belső galaxissal szerzett élményemet. Gyerekkori barátokkal sikerült a 40. születésnapot tölteni, tehát tényleg ismerős, lelkileg jól ismert emberek kerültek össze. Fantasztikus élmény volt nyíltan beszélni, kérdezni, válaszolni, reagálni egymás kérdéseire, feltevéseire. Mindannyian foglalkozunk önismerettel: szomatodráma, kineziológia, családállítás, pszichológus stb. Jó volt választ találni a küldetésünkre :), segíteni egymást. Azt, amit a játék öröme adott, amin sírtunk és nevettünk egyszerre szinte leírhatatlan!
“Életem játéka!” – barátnőm véleménye, bár miután az első kártyát felhúzta muszáj voltunk szünetet tartani, mert annyira mélyre ment számára a válasz a kártya által, pedig még bele se merültünk.
Igazán felkészülten kell vele játszani.
Valahogy olyan érzésem is van vele kapcsolatosan, mint Müller Péter Jóskönyvét se veszi le az ember naponta, hanem amikor elérkezik egy nagy fordulóponthoz. Egy nagy kérdéshez. Ilyen lett nekem a Belső galaxis. Ami egy csoda!
Barcs Kriszta érdeme, hogy ennyire tökéletesen összetett 🙂 De a grafika hozzá és az egész ahogy felépül. Köszönet érte!