Rólunk írtátok
“Pár hónappal ezelőtt, amikor a YouTube találatok között véletlen Réka és Zoltán egyik bemutató videójára leltünk /akik eddigi kimagasló és színvonalas munkáját nagyon szépen köszönjük!????/ és gondoltuk kipróbáljuk a társasjátékozást. Amit eddig csak a retro világból ismerve már rég elkerültünk. /Pl. Gazdálkodj okosan, félreértés ne legyen, nem utáljuk, szerettünk vele játszani, csak számunkra már unalmassá vált/ Nekik köszönhetően egyre jobban belemerültünk társasjátékról társasjátékra. Általuk ráébredtünk arra, hogy rengeteg féle stílusú és műfajú társas létezik, amikről eddig nem is sejtettük, hogy egyáltalán ilyen is van.???? (…) Nem gondoltuk volna, hogy minket érdekelne is valaha a „fantasy” világ vagy a „legacy” típusú játék /hiszen akkor még azt sem tudtuk, hogy mi az????/, és pár hónappal később az első számúvá vált, köszönhetően két csodás embernek és munkájának és ennek a csodálatos csoportnak. Akiknek a tagjai segítőkészek és szintúgy imádják a társasjáték által adott hatalmas élményeket????! Ezúton is köszönjük, hogy kinyitottátok előttünk ezt az élményekkel teli világot és rátalálhattunk a társasjáték nyújtotta kikapcsolódásra!”
(Katalin és Róbert)
“Kedves Réka és Zoli! Mit jelent nekem a munkátok? Reményt. 2 öngyilkossági kísérlet után (tinédzser koromban) megmaradt a depresszió, még ha minden eszközzel is próbáltam tenni ellene. A küszködés, hogy ne legyen folyton szomorú, hogy a barátaim ne forduljanak el tőlem azért, mert nincs kedvem semmihez, senkihez…
Egyetemi stressz után-közben egy bántalmazó kapcsolat, munka, nulla társasági élet. Majd jött valami.
Egy autóbaleset, amelyet nem én okoztam, és hálistennek senki sem sérült komolyabban(????????).
De utána véget vetettem mindennek ami előtte volt. Nem akartam azt az életet élni, hiszen végre elgondolkodtam: ha akkor és ott vége lett volna, azt az éltet éltem amit akartam?? Hát nem.
Kiléptem a kapcsolatból, sportolni kezdtem újra, így hagytam helyet a szerelemnek és a boldogságnak bejönnie az életembe. És itt találtam rá a játékra. Befogadóvá váltam, és hála nektek, a polcon egyre több a “gyógyszer”. ???? persze csak a dobozos formából ????
Köszönöm a videóitokat, a beszélgetéseket. Azt, hogy megtaláltam magam, és a leendő kiscsaládommal együtt élhetünk ennek a nagyszerű hobbinak, amely mára szerelem. Na meg azt, hogy nincsenek rossz gondolatok, rémálmok, hanem játék van. Pánik helyett ????????❤️”
(Bojtor Anna)
“Én egy 38 éves, nyolcszoros agykoponya műtött rokkantnyugdíjas mentőtiszt vagyok, aki mindig utálta a társasjátékokat a gyermekkori negatív élmények miatt. Igy röviden tömören a lényeg magamról 🙂 Nem olyan régen rátaláltam a videóitokra, ugyanis Karácsonyra ajándékokat kerestem a család kisgyermekeinek, és valahogyan Rátok találtam. Képzeljétek el, hogy rendeltem magunknak néhány társasjátékot, és huszonév után ismét játszom, és Karácsonyra nagy játékpartikat tervezünk. A férjem nagyon meglepődött, milyen fordulatot vett a viszonyom a társasjátékokhoz. Ő nagy rajongója a társasjátékoknak, de miattam szinte soha nem játszottunk, habár Ö nagyon szeretett volna. Nem szoktam ilyen leveleket írni, de most mégis a lélek erre indított, hogy ezt megírtam Nektek. Hála és köszönet a munkátokért, ami tudom, hogy nem munka, hanem szenvedély.”
(Adorján Anna)
“A férjemnek már a kapcsolatunk elején célja volt, hogy legyen egy közös hobbink. Egyszer rátalált a Mit játszunk vlogra és már elkapta a flow, majd kíváncsian rápillantottam egy videora, ahol még nem is a konkrét téma fogott meg, hanem, hogy ki ez a cuki pár? ???? A szimpátia miatt csatlakoztam a további videokhoz, amikor már engem is beszippantott ez a világ ????Ellátogattunk egy Játszóházba, ahol a Ticket to ride-vel kezdődött a pályafutásunk, aztán beszereztük 1.játékunkat,a Robinson Crusoe-t, mert szeretjük a kihívásokat ???? Azóta már szép kis gyűjteményünk van, rengeteg vidám pillanattal. Ez egy elmondhatatlanul csodás hobbi, amikor elvonulhatunk a világ zajától, ugyanakkor a lelki nyugalom mellett számos vicces és fejtörő hatása is van, ez egy szenvedélyes függőség. ???? A legfontosabb pedig, hogy az elsődleges szeretetnyelvünk: a minőségi idő, ez által van igazán kielégítve, amikor tényleg csak együtt/és egymásra figyelünk. Ez a hobbi egy szoros kapocs közöttünk. A családtagjaink, barátaink egy részét is sikerült erőszakmentesen bevonni. Milyen meglepő, hogy azt hitted, mennyire ismersz valakit, és bizonyos játékokban új és új oldalát is megmutatja. Úgyhogy bármikor és bármilyen mennyiségben szipiszupi a játék, az élet. ????Köszönünk szépen Mindent, további sok sikert, jó játékokat kívánunk Nektek! ????Szeretünk Titeket!”
(Bereczki-Orosz Tímea)
“Nagyjából másfél hónapja kezdődött az egész, régóta éreztem, hogy szükségem van valami újra valami másra, annyit tudni kell rólam, hogy elég komoly pc gamer voltam/vagyok.. De azt éreztem hogy kicsit kiégtem… Plusz karantén, otthoni meló gondolom nem kell meséljem, hiszen ti is átéltétek. Egyik nap ültem és beugrott az hogy társasjáték, nagyon hamar ráakadtam a youtube csatornátokra és azóta szerintem már a legtöbb videót vissza is néztem. Csodálatos dolog amivel foglalkoztok és a hozzáállás is, nem ismerjük egymást személyesen, de úgy érzem mintha 100 éve barátok lennénk. Jó látni hogy vannak még tényleg elkötelezett és becsületes kedves emberek, akik nem a like és a nézettség miatt csinálnak valamit a mai világban, hanem szenvedélyből és örömmel. Csak így tovább! Hamar el is szántam magam hogy beszerzek “néhány” társasjátékot, és kiderült hogy van egy régebbi baráti társaságom akik játszanak elég sokat, így hát adott volt a társaság is. Ez volt az a fordulópont az életemben ami kihúzott egy kisebb depresszióból. És ezt legfőképp nektek köszönhetem és annak ahogy hozzáálltok a dolgokhoz. Hálás vagyok nektek ezért, és remélem majd egyszer sikerül személyesen is találkozni. ???? “
(Szűcs Ábel Mátyás)
“Párom kb. 2-3 éve bukkant rá a csatornátokra, nézegettünk néhány videót tőletek, és hatásotokra be is szereztünk néhány modern társasjátékot.
Kiskoromban mindig is imádtam a társast: a takarékoskodj, gazdálkodj okosan, capitaly, egyszerűen imádtam őket. Nem csak azért, mert játék volt, hanem mert az egész család együtt volt közben, és a közös időtöltéssel sikerült egymásra hangolódnunk. Ha rajtam múlt volna, minden nap társasozunk, de erre nagyon ritkán, gyakorlatilag csak ünnepnapok alkalmával került sor, 1-2 alkalommal évente. Sajnos ennek a szórakozási kultúrának nem sikerült annyira gyökeret vernie a családban. Szerencsére a kártyajátékok némileg gyakrabban kerültek elő, főleg nyaralások alkalmával. De a klasszikus kockadobálós, közösen játszandó társasok kimaradtak. Egy idő után elkönyveltem magamban, hogy ez a játékforma rendkívül társaság függő, és le is mondtam róla. Azonban, mint a szenvedélybeteg, aki rákapott a „szer” ízére, megkóstolva a játék adta örömöt, erről nem voltam hajlandó többet lemondani. Ezek után fordultam inkább a számítógépes játékok irányába, ahol egyedül is sikerült kibontakoznom, fantáziavilágokban kalandozhattam, fejlesztgettem, építgettem, ami a stílusomnak megfelelő volt.
Majd megismerkedtem a párommal, akinek a családjában már jobban kialakultak a közösségi tevékenységek, a társasozás nem egy vitrinben őrzött, ünnepi alkalommal elővett edénykészlet módjára volt csak jelen, hanem akár még hétköznap esténként is előkerült. Gyermeki lelkesedésem ismét erőre kapott, és látva a pozitív példákat, felvállalva lelkem belső késztetését a játék iránt, újra fel mertem azt vállalni mások előtt is, legyőzve a társadalom által rám ragadt előítéletet, hogy a felnőttek nem játszanak, ők komolyak. Ezzel sose értettem egyet, azok után pedig főleg nem, hogy elindultam a spiritualitás és önismeret útján. A bennem élő gyermeknek szerencsére nem kellett túl sok noszogatás, hogy ismét felszínre törjön, és tisztábban, érettebben és emelőbb módon élhessem meg, mint valaha. Ez a lelkesedés akkor kapott új erőre, amikor párom rátalált a csatornátokra. A modern játékok sokszínűsége lenyűgözött minket, és azóta is az aktuális igényeink és lehetőségeink szerint igyekszünk játékokat beszerezni akár csak kettőnknek, akár a csatlakozni kívánó rokonokkal alkotott közösségünk számára.
Párom születésnapjára társasjátékot kért, úgyhogy ismét nekiláttam a kutatásnak, és a legtöbb tematikus ajánló videóitokat átböngészve kutatni kezdtem az ajándék után. Azonban idővel valami különöset kezdtem érezni a videók hatására. Nehezen tudtam megmagyarázni, és csak pár napja fogalmazódott meg bennem, hogy mi is volt ez.
Az, hogy a bemutatóitokat néztem, vagy akár a próbajátékokat, a beszélgetéseket, podcastet hallgattam stb., elkezdtek rám hatni. A hangulatomban pozitív változás állt be. Nem vagyok depressziós, vagy egykedvű, igyekszem az élet minden apró örömét megragadni, a pillanatban létezni, de még ezen felül is sikerült kellemes érzeteket megtapasztalnom. Az „i”-re a TEDx videótok tette fel a pontot. Az, ahogy kiálltatok, és a társasJÁTÉKról beszéltetek, és népszerűsítitek azt, megértette velem, hogy igazából ez a legnagyobb értéke a munkásságotoknak. Persze fizikai, anyagi szinten rendkívül hasznosak a tematikus videók, de a szabályokat bármelyik másik vlogon is meg lehetne nézni, amelyik társasokkal foglalkozik. Azonban Ti abban különböztök, hogy nemcsak a játék rendszerét igyekeztek bemutatni, hanem mélyebben értelmezitek azt, és igyekeztek átadni magát az ÉRZÉST, a játékÉLMÉNYT. Megismerve a történeteteket, már tudom, hogy számotokra valóban gyógyító erőként hatott a társasozás, csodálatos eszközt sodort a kezetekbe a sors, amely által nem csak meggyógyultatok, hanem egyúttal életcélt is adott számotokra. Ez mind szép és jó, valószínűleg sokak vannak így, azonban arra csak nagyon kevesen képesek, hogy ezt másoknak át is akarják, de még inkább át is TUDJÁK adni. Úgy gondolom, ebben rejlik csatornátok és tevékenységetek igazi csodája. Aki néz titeket, átrezeg a ti minőségetekkel, ezzel a rendkívül pozitív, vidám, életerős, energikus lelkesedéssel. A nyílt, őszinte önfelvállalásotok, magabiztosságotok, és a saját tapasztalatotokon alapuló, másoktól független, egyedi véleményetek igazi fénysugárként világít a youtube sötét, sivár pusztaságán. Teljes lényetekből sugárzik a lelkesedés a téma iránt, igazi hivatássá vált ez az életetekben. Látni, érezni a mély szerelmi kötést kettőtök között, abból, ahogy egymásra néztek, ahogy együtt dolgoztok. Egy ilyen szintű kapcsolat rendkívül kemény önismeretet, nyitottságot és tudatosságot igényel.
A játék valójában egy fantasztikus metafora a legkülönfélébb élethelyzetek előhívására, megélésére, és azok leredukálására egy az emberi elme által kezelhetőbb, egyszerűbb szintre. A játszás által tanultam meg, hogy az élet maga is gyakorlatilag csak egy játék, ahogy azt Puzsér Robi is felhozta a beszélgetős videótokban. Amikor rossz kedvem van, és rám törnek a nyomasztó, szorongó gondolatok, igyekszem felidézni a játék által nyújtott pozitív és negatív élményeket egyaránt, azt a metódust, amivel sikerült ezeket az érzelmeket, érzéseket felismernem, feldolgoznom és feloldanom. Rengetegszer ráeszmélek, hogy életünk minden egyes helyzete csupán elménk játéka egy éppen aktuális szabályrendszer keretein belül, legyen az egyéni, családi, társadalmi, vagy akármilyen értékrend. A megoldás pedig mindig a rendszeren kívül való gondolkodás által, a keretek meghaladásával érkezik meg. Ehhez pedig fel kell ismerni magát a játékot. A „való”-életbeli problémákból való feleszmélés érzete tökéletesen megegyezik azzal, amikor az ember társasozás közben, búslakodva, vagy éppen mérgelődve hirtelen „megvilágosodik”, hogy hisz ez csak egy játék, nem én veszítek, hanem az általam eljátszott karakter. Mint amikor a film-élmény magával ragad, majd mikor hirtelen elfordítom a figyelmem a vetítővászonról, rájövök, hogy a film nem a valóság, még ha a szívem akként is fogta fel azt. A spirituális önismeret pontosan erről szól: én nem a problémáim vagyok, nem az, aki veszít, aki megbetegszik, aki csóró, aki magányos, stb. Hanem az a magasabb rendű „tudat” (vagy nevezzük akárhogy) vagyok valójában, aki ezekkel azonosul, időlegesen felvéve ezt a szerepet. Ezek a szerepek is mind időszakosak csupán, leghosszabb esetben a halál eljövetele szakítja meg az azonosulást.
Ahogyan Zoli fogalmazott, az agyunk tudja, hogy egy társasozásról szóló videót nézünk. De a szívünk nem azt nézi, hanem azt ÉRZI, ami belőletek sugárzik. Az a rendkívül erős, pozitív sugárzás, ami megfogja a nézőiteket, és ezáltal meg is szűri őket – többségében pozitív visszajelzést adva számotokra – mert csak az erre fogékonyak tudnak együtt rezegni Veletek. Ez az energia, ami meggyógyított Titeket, tovább él bennetek, általatok, és ezt adjátok tovább a közönségeteknek is, nekünk. Csodás eszköz a társasjáték, de ahogy mondtátok, csak egy eszköz. Az igazi csoda valójában TI vagytok, mert TI vettétek kezetekbe az eszközt, és tanultátok meg jól használni azt. TI gyógyítottátok meg önmagatokat, a testeteket, lelketeket, és gyógyítotok minden rajongót a mai napig is.
Boldog 6. születésnapot Kívánok a csatornátoknak! Remélem, hogy sikerült valamit adnom is, nem csak okoskodásnak veszitek a fenti soraimat.
Köszönöm Nektek ezt a fantasztikus tapasztalást, és további sok sikert kívánok Nektek!”
(Bittmann András)
